|
Badacsony |
|||
|
|
...a Balaton "Bazaltkoszorús Királya" ..... Minden, amit a természetben szépnek ismerünk, csodálatosképpen együtt van itt, a Badacsony környékén. Mindenből ízelítőt kapunk, tengerből, gyönyörű, büszke hegyekből, omlatag öreg várakból, napsütötte, dalos szőlős déli lankákból. A monda szerint óriások játszottak itt valaha, játékos kockákkal, kúpokkal, dombokkal, labdázó óriások, Vulcanus fiai, akik valami hirtelen intésre elvonultak e földről, s itt hagyták szeszélyes összevisszaságban a játékaikat. E nagyszerű tájban a hasonlók közt is legnagyobb, legmagasabb, legismertebb és legértékesebb a Badacsony. Közvetlen a tó partjáról indul lejtője, előbb szelíden és álmatagon, hogy feljebb mind meredekebbé válva, hogy bazaltsziklákban, szélrágta oszlopokban, kőszákokban folytatódjék. A tomaji és szigligeti öblök tisztelettudó szerénységgel fogják közre, félsziget talpazatán állva Badacsony büszkén tekint a tóra, s az csillogó hullámszemével visszatekinget rá. Mint egyik méltatója jellemezte, úgy emelkedik a tó tükre fölé a Badacsony hegye, mint a Balaton "Bazaltkoszorús Királya". ..."a legkedveltebb elragadtatás özönében ne merüljön"... E hegy valóban szőlőtermesztésünk és borkultúránk tekintetében történelmi nevezetességű, mert már a híres Probus császár uralkodása idejében megkezdődött a szőlőtermesztés. Bizonyságul: Badacsony egyik útját Római útnak nevezik. A rómaik után sokáig nem esik említés Badacsonyról, holott a környező hegyek szőlőműveléséről XI. századi adataink vannak. Badacsony neve aránylag későn, a XVIII. században válik ismertté. Bél Mátyás az 1730-as években emlékezik meg a balatonmelléki borokról, szerinte a legjobb a badacsonyi és a szentgyörgy-hegyi. Akkor és még sokáig nem folyt mintaszerű szőlőművelés a hegyben. 1799-ben kelt levél szerint Badacsonyban nem sorban ültették a szőlőt, a táblákat vízmosta árkok szelték át meg át, sok volt a silányan tengődő tőke. Az irodalmi adatokból kitűnik, hogy nemes birtokosaink a XVIII-XIX. század fordulóján hozták divatba a hegyet, ekkor váltak nevezetessé a badacsonyi szüretek. A Tudományos Gyűjtemény 1827. év folyamán lelkendezve ír az itteni szüretekről: "Szüretkor szokatlan elevenség villanik egyszerre szét a szőlőhegyekben, melynek egyébkori mély csendje csak a munkások eszközeinek zörgéseitől váltatik olykor fel. Idegenek jönnek seregesen a felső vidékekről, akik itt számosan bírnak szőlőket." Lehetetlen - írja, hogy aki badacsonyi szüreten részt vett, "a legkedvesebb elragadtatás özönében ne merüljön". A nagy nemesi birtokok mellett sok jobbágy- és paraszt-szőlő is volt a hegyben, nyomaikat pincék és présházak őrzik. A badacsonyi szőlők nagy szakembere volt Bogyay Lajos, aki elsőként vízvezetőül kővel kirakott medreket készített. A néhol vékony termőtalajt a hegy aljáról hozott homokos anyaggal javította, és néhol még a kemény bazaltot puskaporral is robbantotta. A jó termő szőlőket szaporította, a terméketleneket pusztította. A múlt századi filoxéra járvány megkímélte Badacsonyt, nem úgy mint a többi borvidéket az országban. A II. világháború után államosították a szőlőket, és a hegy oldalára könnyen művelhető teraszokat dózeroltak. A legnagyobb területtel a Badacsonyi Állami Gazdaság rendelkezett. A szőlőket felújították, újratelepítették, és a minőségi bor helyett inkább a nagy mennyiségben könnyen termelhető, de közepes minőségű fajtákat részesítették előnyben. A rendszerváltozás után a nagy gazdaságok felbomlottak, és sok kicsi termelő jelentkezett a hegyen saját gazdasággal. |
||
