A karcsú rajnai palack, a pasztell színekkel megjelenített álomszerű tájképet, a termőtájat mutató, címeres címke, a hátcímke kedves nosztalgiája többet ígérnek egy üveg bornál. Igényességet sejtetnek, s hogy ez a bor különösen közel állhat készítője szívéhez, különben nem öltöztetné ilyen szépen. Fokozott kíváncsisággal és jóleső mosollyal nyitottuk a palackot, szokatlan módon a mi szívünkbe is belopta magát ez a bor, még mielőtt megkóstoltuk volna.

Az üveg sötét tónusához jól illő kapszula és az átlagosnál hosszabb, jó minőségű dugó megerősítettek első benyomásainkban. A bor szép, ragyogó aranyszínű, mintha a nap sugarait sikerült volna cseppfolyóssá szelídíteni. A pohár falára tapadó gazdag glicerin tömör testről árulkodik. Könnyű, friss szőlőillat száll fel először, diszkréten, elegánsan, a kéknyelű fajtára jellemzően. A termőtáj talajának mineralitása követi, nem tolakodóan, de tisztán felismerhetően. Ezt a férfias jegyet ellensúlyozzák a grapefruit és a szőlő héjának finom, viaszos elemei. Mindemögött szépen megfér az öreg nagyhordó fájának jelenléte. 

Ízében száraz és elegánsan fanyar, megint a kéknyelűnek köszönhetően, ahogy egy ilyen nemes fajtától el is várható, de a többieket nem elnyomva, inkább maga mellé emelve őket. Tökéletes házasítás, az egyes fajták nem külön életet élnek, hanem együtt többé, jobbá válnak, mint lehetnének külön-külön. Hogy kik ők? A címke nem árulja el, szándékkal. Ebben a borban nem az a lényeg, miből van, hanem, hogy honnan – a termőtájat karakteresen megjelenítő terroir-bor. A kéknyelűt is csak azért érdemes megnevezni, mert máshol nem találni, nélküle nem volna elérhető ez a teljesség. Így a bor kerek, hosszú, végig hibátlan egyensúlyú és eleganciájú, illata szerint gyümölcsös, minerális, összetett, a hordó fájának íze nem közvetlenül, hanem ezen az összetettségen keresztül ismerhető fel.

Utóíze a néhai citromos savanyú cukorkáé, édesbúsan nosztalgikus, a címkék romantikájával szép összhangban, beteljesítve azok ígéretét. Mi is illene hozzá jobban, mint a tóból fogott, nemes fogas, óvatosan párolva, majd néhány rövid perc alatt a sütőben aranylóra sütve, durva őrlésű sóval megszórva, friss citromlével locsolva? Mindezt késő délután, a naplementébe átnyúlóan…

Sándor Attila
2008. december – 2009. január
Sajtház Kft.
1073 Budapest, Erzsébet krt. 16.
www.sajthaz.hu