Ez a bor az előzőtől nem csak annyiban különbözik, hogy nem száraz, hanem félszáraz. Nem azoknak készült tehát, akik a „Délután”-t ízlésükhöz képest túl száraznak találnák. Az a bor úgy jó, ahogy van, ennek a bornak pedig egész más a karaktere és a gasztronómiai játéktere.

A különbség szemre nem feltűnő, illatra már inkább. Az „Éjszakák” illata sem nélkülözi a szőlő frissességét, de inkább muskotályos, mint kéknyelűt idéző. Nem hiányzik a mineralitás sem, de hangsúlyosabb egy saját elem, a parfümösség – hársmézre emlékeztetően, de csak annyira, amennyit a félszárazság enged. E mögött pedig megjelenik egy gyógyfű, a szagos müge ugyancsak nosztalgikus illata, kellemes meglepetés gyanánt.

Ízében a maradék cukor adta lágyságot féken tartják a talaj minerális elemei, az ízben határozottabban, mint az illatban. Testesebb a „Délután”-nál, vajas textúrájú, tömör, összetett, már sejtelmes, akárcsak a címke teliholdas, de fátyolos fényű éjszakája. Hosszú, dinamikus egyensúlyú bor, utóízében felerősödik a herbalitás, ami a szárazpróba vezető jegyévé válik, egészen lenyűgöző módon.

Legillőbb asztaltársait a rúzsos kérgű sajtok között találni, de mindennél jobbnak találtam a St. Marcelin-nel talált harmóniát.
Mindkét bornak a legjobb magyar cuvée-k közt a helye, s több éven át egyre csak szebbek, érettebbek lesznek.

Sándor Attila
2008. december – 2009. január

Sajtház Kft.
1073 Budapest, Erzsébet krt. 16.
www.sajthaz.hu