|
Vissza a főoldalra
Sipos Borház
Nagy Imre Badacsonyban
Badacsony története
Kultúránk és a bor
Borgenerálisok
Kutató Intézet
Programok
Képtár
|
|
Badacsony története
(ahogy mi
látjuk)
Ásatások
leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel
ezelõtt virágzó szõlõkultúra
volt
Badacsony környékén, de feltehetõleg
már a kelták korában is voltak
szõlõültetvények Badacsony
környékén, de feltehetõleg már a
kelták korában is
voltak szõlõültetvények vidéken. A
hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik
híres
hadiútja Aquincumba. Mint általában a Római
Birodalom történelmében mindenhol, itt
is először pusztított, így i.sz. 92-ben
kivágásra kerültek a helyi szőlőfajták
az itáliai szőlők védelmében, majd Probus
császár ide telepített veteránjainak
újból engedélyezte a
szőlőtermesztést 282-ben. Ezekre az
idõkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal
díszített római kori
épületmaradványok, sírok, szobrok.
A
Kárpát-medencébe érkező eleink, már
bírták a szőlő- és borkultúrát,
így az itt
talált szőlőket továbbművelve, azaz akkor még
hódító népként,
továbbműveltetve
rabszolgákkal a szőlőket, a keletről hozott tudást
ötvözték a helyi és nyugati
szerzetesek által közvetített
kultúrával.
A XIII.
században Pálos szerzetesek, kik fehér
csuhát viseltek, honosították meg a
környéken a francia eredetű Pinot Gris fajtát, mely
a speciális mikroklímájú Badacsony
egyik legismertebb bora lett az évszázadok alatt
és a szőlőben dolgozó fehér
csuhából szürke lett, így a barátok
kedvelt borát a nép csak
szürkebarátként
emlegette.
A badacsonyi
birtokok egyházi kézbe kerültek, de a
magánkézben megmaradottak az évszázadok
alatt lassan felaprózódtak, a XIX. századra
Badacsonyban már csak egy-két
nagybirtok volt jelen. A legnagyobb terület a herceg
Eszterházy család
birtokában volt, de eddigre Kisfaludy Sándor és
Szegedy Róza legendás
szerelmének köszönhetően, mely a szőlő és
borkultúrát a magyar romantika
részévé tette, divatos lett pincét
és présházat birtokolni a hegyen. Minden
jelentős magyar család rendelkezett legalább egy kis
birtokkal (megteremtve a
lehetőségét a romantikának, a szőlőtőkék
közötti szerelemeknek…).
A
második
világháború után a hegyet
államosították, a szőlőfajták
között erős szelekciót
végeztek, csak a tervgazdaságnak megfelelőek maradhattak,
melyek tudták
teljesíteni – Veszprémben vagy Budapesten
megálmodott – öt éves munkatervet.
Így történhetett, hogy a bakator, a kéknyelű,
a budai zöld majdnem teljesen
eltűntek a hegy oldaláról. A szocializmus jó
oldala volt a Kutató Intézet
felállítása, mely a volt Ibos-házban a mai
napig folytatja áldásos munkáját, a
kezei közül került ki a a 70-es években: Zeusz,
Zefir, Zengő és nyolcvanas
években a B36 és B38, mely fajták, mint a
Kéknyelű porzói a keresztségben Rózsakő
és Vulcanus nevet kapták.
A kilencvenes
évek elején a
privatizáció által a szőlők ismét
magánkézbe kerültek, így lassan ismét
megindult a minőségi borok készítése,
melynek a legnagyobb ellensége az
évtizedre jellemző még jelen lévő német
tömegturizmus volt. A 2000-es évekre a kis
családi gazdaságok belátták, hogy a
jövő a kézműves borászatok kezében van,
így
lassan Badacsony ismét elnyerheti a magyar
borkultúrában őt megillető helyet.
|
|